GYERMEKKARDIOLÓGIA - HEIM PÁL GYERMEKKÓRHÁZ - ÜLLŐI ÚTI TELEPHELY - BUDAPEST, MAGYARORSZÁG

Azt gondoltam hogy a Heim Pál gyermek kórház az az a hely akinek minden segítséget meg kell adni a gyerekek érdekében, értem pl az adók 1%-ára, hát tévedtem !!! Az emberség valahogy háttérbe szorult az ott dolgozók között. Az unokámat 1-hete magas láz gyötri a házi orvos elküldte fülészetre, majd onnan a ""sürgősségi"" osztájra délelőtt fél 10-kor, ezek után én fel hívtam a sürgösségi osztályt hogy az unokám ott szenved kint mért nem segítenek rajta, a válasz mit egy " úri ember" adott akár 6 órát is kell várni mert vannak sürgőssebb esetek is.. Ezt én meg értem igen vannak mert minden szülőnek a saját gyereke a leg sürgősebb. Még annyit hogy a telefon beszélgetésünk sem volt egyszerű az úr akivel beszéltem lenéző és elkeserítő magatartást bizonyított számomra, még be sem mutatkozott az egészség ügy ilyen embereket alkalmaz,tudják hogy az elkeseredett szülők kivannak nekik szolgáltatva.. Ezt nagymamaként kelett meg tapasztalnom, hogy ma ilyen világot élünk, nincsenek emberségek..

Hát igen, adódott alkalom, amikor a kislányomnak (9hónapos volt)nagyon magas láza volt, bevittem hajnalban és a doktorúr annyira lenéző volt, megkérdezte minek hoztam be, hát 40fokos láza volt, ugatva köhögött, kihányta a lázcsillapítót mikor ezt elmondtam neki feltette a kérdést ismét, na de azt mondja meg, minek hozta be!
Hát az ilyen minek megy orvosnak???? Szivesen megkérdeztem volna tőle is, de a kislányomra tekintettel nem szólaltam meg! De az látszott rajta, hogy aludtam, minek jöttél ide.... szemüvege alatt törölgette a szemét! Felháborító volt!

Sajnos a Heim Pál Gyermekkórháznak azért nem adtam teljes értékelést, mert rettenetesen sokat kell várni, ha probléma adódik gyermekeinkkel, szinte az egész nap azzal megy el, hogy az orvoshoz történő bejutásra várjunk. Amennyiben éjszakai ügyeletre kell a gyermeket vinni, a várakozás szintén rengeteg időbe telik. Némely orvosok -tisztelet a kivételnek- idegesek, arrogánsok,nem veszik figyelembe azt, hogy a szülő aggódik gyermekéért,és a gyermeknek fájdalmai vannak, legyen az kisebb avagy nagyobb fájdalom. Sajnos a RTG-gép elég elavult, mely a törést nem minden esetben mutatja ki, igy nem tud az orvos diagnózist felállitani.

2013.augusztus 29.-én volt időpontunk a kórház neurológiáján.

2,5éves kislányommal mentünk kontrollra (epilepsyiája miatt).


8-10óra között kellett odaérnünk valamikor...gondoltuk előbb megyünk,előbb végzünk.

Földszinten bejelentkeztünk 7:51-kor.Felmentünk a neurológiára ,alig 10-15percet vártunk és jött egy asszisztens hölgy,hogy akinek nem kell laborba illetve EEG-re menni az fáradjon át a C épületbe,mert itt felújítás van és a főorvos nő a C épületben rendel addig.Ezzel nem is lett volna probléma,persze újítsák fel,a lényeg ,hogy a doktornő elérhető és rendel...

Nekünk kellett menni Laborba+EEG-re,így maradtunk...odaadom a beutalót,a hölgy hamar jött is egy papírral,amivel a laborba kell menni.Kedves volt,mindent elmondott hova kell mennünk,hol kell bejelentkezni.

Át kellett mennünk egy másik épületbe ugyan,de hamar megtaláltuk a labort is...odaadtuk a papírt,hogy vérvételre jöttünk,annyit mondott a hölgy,hogy "ok"...mondom jó,leültünk ,Larám nekiállt rajzolni,nagyon jól elvolt...még meg is jegyeztem milyen barátságos környezet,szép mesefigurák a falakon,tényleg kellemes volt...

Kis idő után szólítottak.Bementünk ,mondják így,meg úgy fogjam le a gyereket.Még ez sem volt igazán meglepő,mert Larám fél bármiféle orvostól,vagy bárkitől aki hasonlít egy orvosra.Megszoktam,hogy mindig le kell fogni bármilyen vizsgálatnál.Próbáltak nagyon kedvesek lenni,de hát Laránál ez hiábavaló.

Levették a vért ,adtak egy darab törlőt,kb 3x3cm-est,hogy 5percig szorítsam rá a kezére.Mondanom sem kell mivel már egy ideje lefogtam a gyereket,aki mellesleg jó kondiban van,engem is kicsit elhagyott az erőm,illetve Larám vigasztalhatatlanul kapálózott,gondolom haragudott is,hogy "már megint lefogtam,és megint megszúrták".

Így mikor kimentünk a váróba rábíztam apára,mert közben egy csepp vér csöppent a nadrágomra,mondom kimosom gyorsan.Kb fél perc múlva értem vissza,Larám a rajzolással próbált vigasztalódni,de közben apát sem engedte magához érni...érthető szerintem.

Közben elkezdett folyni a vér a kezéből,törölgettük,próbáltam újra szorítani,ami egy 2,5éves ,hisztis gyereknél nem egy egyszerű művelet....feladtam...

Mondom keresek egy nővért,vagy valakit,hogy adjanak 1db ragtapaszt...


Na itt kezdődött a baj...a hölgyet ,akinél leadtam a papírt,találtam meg először...mondom "ne haragudjon,tudna adni egy ragtapaszt,mert nem tudjuk leszorítani a gyerek kezét és vérzik"...


Válasz: "ragtapaszt?nekünk olyan nincs!Szegény a kórház!" és a következőket már igencsak fennhangon:"szorítani kellett volna a kezét!mert megmondtuk,hogy szorítsa,nem??!!"


Erről ennyit...Larám összevérezte a padlót,a kis asztalt,a könyveket amin rajzolt...a hölgy reakciója (miután jól leteremtett minket) ,hogy leült és olvasta az újságját.


Sikerült megnyugtatnom Larát egy pudinggal,közben elállt a vérzés,de mondanom sem kell mindegyikük csupa vér volt...Lara nem engedte megtörölni magát,így elmentünk megmosakodtunk kicsit...mikor ez is megvolt,összepakoltam és otthagytunk mindent véresen...remélem más is látta és továbbadták,hogy milyen "kedvesek" voltak...


Mire a neurológiára értünk ,a főorvosnőhöz ,már kicsit megnyugodtam.A doktornő nagyon kedves volt...és mint kiderült ,még egy EEG vizsgálat kell ugyan,de 99,9%,hogy Larám meggyógyult,kinőtte az epilepsyát :)

Ez egy kicsit kiengesztelt,de ettől függetlenül gondoltam leírom a történetem,mert nem értem,hogy egy kórházban,főleg ahol ilyen pici gyerekekkel is foglalkoznak,hogy nem lehet 1ragtapasz??És egyáltalán,hogy engedhet meg magának egy nővér ilyen hangnemet?